3. A pénz az úr?

-          Hová lett Jamie? – Lép mellém Liam ittasan, mire gyorsan körbenézek.

-          Az előbb még itt volt – értetlenkedek, mert nem tudom hogyan veszett el egyik percről a másikra. Egész este vele táncoltam és beszélgettem, ami kissé meg is lepett. Nem hittem volna, hogy le tud kötni egy hozzá hasonló figura, mégis sikerült neki.

-          Talán lefeküdt aludni – von vállat Liam, de engem mégis zavar, hogy nincs meg az öccse és még ha igaza is van, Jamie pedig tényleg az ágyban kötött ki, akkor miért nem köszönt el? Lassan botorkálok fel az emeltre, azt már tudom, hogy ki hol alszik, így célirányosan haladok Jamie felé, hogy megnézzem nincs-e rosszul, ami talán még esélyes lehet, hisz rengeteget ivott, bár azok alapján amiket mesélt azt kellett leszűrnöm, hogy nincs hozzászokva túlzottan az alkoholhoz, annak ellenére sem, hogy saját klubjai vannak. Vagy talán pont ezért… Ő nem olyan, mint Liam, az is csoda, hogy most sikerült ennyire elengednie magát és átvedleni a komoly üzletember szerepből egy egyszerű hétköznapi figuráéba.

-          Engem keresel? – Szól utánam valaki a sötét folyosón rekedten, mire majdnem felsikítok. Már másodszorra ijeszt halálra a rövid ismertségünk ellenére is.

-          Jól vagy? – Nézek rá kérdőn miután felkapcsoltam a villanyt, amit morogva fogad a földön ülve.

-          Nem igazán – pislog bután, mire elmosolyodom.

-          Elestél? – Sétálok elé, mert nem tudom, hogy mi másért is ül a folyosón, ha nem azért, mert elesett és az elfogyasztott alkoholnak hála nem tud felállni.

-          Nem csak leültem, mert kicsit szédülök – csóválja a fejét lassan és olyan vontatottan beszél, mint egy tini az első túlságosan jól sikerült házibuliján.

-          Segítsek? – Nyújtom felé a kezem, mire nagy levegőt vesz.

-          Mit csináltam rosszul? – Kérdezi halkan, de nem értem ezzel mire akar kilyukadni.

-          Miért, valamit rosszul csináltál? – Kérdezek vissza, mire nevetni kezd.

-          Eléggé – bólint.

-          És mégis mit? – kíváncsiskodom.

-          Nem kellek neked – morogja. – Miért nem? Én minden nőnek kellek – sóhajt fel, miközben tanácstalanul bámul maga elé, így viszont rajtam a sor, hogy kinevessem.

-          Beképzelt vagy – állapítom meg, miközben felhúzom.

-          És ez akkora baj? – Húzza fel kérdőn az egyik szemöldökét, mire tagadólag megcsóválom a fejem.

-          Nem kaphatsz meg mindent amit szeretnél – nézek rá, miközben elkezdem a szobája felé támogatni.

-          De igen – sziszegi, mire majdnem megint nevetni kezdek. Ahhoz képest, hogy ennyi idős, hogy sikeres üzletei vannak, most mégis olyan, mint egy csökönyö9s gyerek, aki nem érti meg, hogy nem kaphat vacsora helyett cukorkát.

-          Ha meglenne az a kis plusz köztünk, már rég én másztam volna rád, de nincs jamie, így pedig jobb ha lemondasz rólam – döntöm be az ágyába.

-          Nem feleségül kértelek – néz rám, mélyeket lélegezve.

-          Még jó – kuncogok fel.

-          Mennyibe kerülne, hogy ma velem legyél? – Ül fel nagyon lassan, mire érzem, hogy kiül az arcomra a döbbenet.

-          Most ugye nem arra akarsz célozni, hogy mennyibe kerülne, hogy lefeküdjek veled? – Kérdezek vissza és csak remélni merem, hogy félreértettem a kérdést.

-          Pontosan az a kérdés, hogy mennyibe kerülsz egy éjszakára – néz mélyen a szemembe. Ha nem lenne ilyen részeg valószínűleg eltörném az orrát.

-          Nem vagyok kurva – komorodom el.

-          Mindenki kurva és mindenkinek meg van a maga ára. Nekem szerencsére van pénzem, így bárkit bérbe tudok venni. Te mennyit kérsz? – Nyúl a tárcájáért, mire felnevetek.

-          Nincs annyi pénzed drágám – fordítok neki hátat, hogy elhagyjam a szobát, mielőtt még komolyan felkapom a vizet.

-          Miért ellenkezel? Úgyis megkaplak, mert mindig megkapom amit akarok, így legalább te is jól járnál – szól utánam, de inkább nem reagálok semmit, így talán mindketten jobban járunk. Azzal viszont talán mindent elmondok, hogy úgy vágom be a szoba ajtaját magam után, hogy még a falak is beleremegnek.

-          A kurva életbe – dőlök hátra a matracon, majd az orrnyergem kezdem masszírozni, hátha elmúlik a szédülés. Rohadt kis bige, még pénzért se hajlandó egy éjszakát velem tölteni, akkor mégis mi a franc kell neki? Nem kértem, hogy legyen a barátnőm, nem kértem, hogy szüljön nekem gyereket, de még egy felesleges randevúra se hívtam el, hisz tényleg semmi más nem kell tőle csak egyetlen éjszaka, amikor ő is beáll a sorba, a többi közé. Talán pont ezért kéreti magát. Ő is olyan, mint a többi. A lelkem kéne neki vagy a szívem, de úgyse kapja meg semelyiket. Viszont talán ha elhitetem vele, hogy az övé lehet, beadja a derekát. Elvégre minden álnok kurva egy dolgot akar. Megszerezni egy hapsit és totál hülyét csinálni belőle, miután elcsavarta a fejét. De belőlem semelyik nem fog enni.

A gondolataim lelassulnak, az agyam kikapcsol szépen lassan, majd elnyom az álom.

A telefon átkozott csörgése kelt, mire felnyögök.

-          Igen? – Veszem fel.

-          Hol vagy Jamie? – Szól bele Sandra, aki mondhatni a jobb kezem évek óta.

-          Az ágyamban – nyöszörgök. Nem értem miért hív, még korán van, én meg pokoli másnapossággal küzdök.

-          Már rég az irodában kéne lenned – sóhajt fel. Hallom, hogy ideges és frusztrált, de fogalmam sincs miért is kéne az irodában lennem.

-          Minek? – Dőlök a hátamra, miközben meglazítom az övem ami a hasam nyomja. Nem volt jó ötlet farmerben aludni az egyszer biztos.

-          Mert itt van a belga csóka, akinek a klubját meg akarod venni – sziszegi, mire kipattannak a szemeim és azonnal felülök.

-          Picsába – rángatom le magamról a gyűrött inget. – Tartsd fel, szórakoztasd, szopd le ha kell, nem érdekel, de húzd az időt míg oda nem érek és szerezz kávét, sokat és erőset – rontok be a fürdőbe, hogy valamennyire összeszedjem magam és normális üzletember képét fessem, ha már elkéstem arról a rohadt tárgyalásról. Meg kell szereznem azt a helyet és kész. Fél óra alatt el is készülök és rohanok is le a lépcsőn, mikor Liam belép az ajtón.

-          Egy fasz vagy – közli velem ridegen, mikor a kilincs már a kezemben van.

-          Tessék? – Pillantok rá, mert valamiért nagyon dühösnek tűnik, ami nem jellemző.

-          Jól hallottad. Egy hülye fasz vagy – morog rám, én meg totál összezavarodom.

-          Nem tudom mit csináltam, de most mennem kell. Este megbeszéljük – hagyom ott, mert az első az üzlet, a bátyámat pedig később is ki tudom békíteni, bármit is műveltem, amiért megharagudott rám. Egész úton azon kattogok, hogy mégis miért dühös, de ahogy egyre közelebb érek az irodához úgy terelődik a Belgiumban lévő hely felé a figyelmem. Fejben már megvan a kifogás is, hogy miért késtem és mire felérek a tárgyalóba azt is tudom mivel fogom meggyőzni a pasast, hogy nekem adja el a klubot, amit ő már csődbe vitt. A behízelgős, bájos stílusomnak, a kövér, kopasz csóka nem tud ellenállni, ahogy a titkárnőmnek se, akit akár prostituáltnak is nevezhetnék, hisz ha arra kérem képes bármelyik üzletfelemmel ágyba bújni, hogy az én kedvemre tegyen és ez most sincs másképp. Sandra persze nem nézi jó szemmel, hogy a kislányt így használom, de már megszokta, hogy nem mindig tisztességes módszerekkel teszek szert dolgokra. Ha az kell, hogy egy buta szőke libát, egy ilyen ronda idióta ágyába küldjek, egy helyért cserébe hát megteszem. Senkit nem kényszerítek semmire, mindenki maga dönt arról mit vállal be és miért.

-          Írd le Katenek a faszi címét – súgom oda Sandrának, hogy mit is intézzen el, miután a szerződést elénk tolja  és aláírjuk.

-          Utálom amikor ezt csinálod – súgja vissza.

-          Valamit valamiért – vonok vállat, miközben a belgára mosolygok, akinek már most csorog a nyála Katere. - Nem tudom mit morogsz, nem neked kell lefeküdnöd vele és amúgy a nimfomán kis libának tök mindegy kivel kefél – sóhajtok fel, mikor a mappába kerül minden irat és elkönyvelhetem, hogy a hely az enyém. Már csak fel kell újítani, majd felfuttatni az egészet. De ez már nem lesz nehéz.

-          Nem véletlenül vetted fel – kacsint rám, mire én is rákacsintok. Most, hogy ezen túl vagyok, ideje megtudnom Liam miért dühös, így hazafelé veszem az irányt.

-          Hahó – köszönök neki, de nem köszön vissza, amiből levonom a következtetést, hogy nagyon-nagyon pipa. – Miért haragszol? – Ülök le mellé, miközben olvas valamit. Ki nem állhatom, ha dühös rám. Ő a legjobb barátom, a családom, az egyetlen ember, akiben bízom és akire mindig számíthatok.

-          Mert egy hülye fasz vagy – vágja rá.

-          Ezt már reggel mondtad – forgatom meg a szemeim.

-          Hogy ajánlhattál pénzt Vanessának azért, hogy feküdjön le veled? – Kiabál rám hirtelen, mire felsóhajtok. Szóval innen fúj a szél…

Nick csak nevet az egészen, mikor elmondom, hogy mit ajánlott Jamie. Látszólag nincs meglepődve, bezzeg Liamnek leesett az álla.

-          Csináld sokkal vadabbra – néz rám Nick, miközben a modelljét sminkelem én pedig még bátrabban nyúlok a színekhez. Ha vadat akar akkor vad lesz a lány. Legalább kiélhetem a kreativitásom, na meg a dühöm, ami szintén nem mellékes. Amikor én végzek, Nick fotózni kezd, én pedig egy bögre kávét kortyolgatva figyelem, hogy a lámpák hőjétől, mikor fényesedik át a lány arca. Nem akarok a tegnap estére gondolni, szívem szerint letépnem annak a kis seggfejnek a fejét, amiért kurvának nézett. Nem is értem, hogy lehet Liam öccse egy ilyen tapló fasz, mikor ő olyan kedves és vicces. Persze Jamie is kedves volt és vicces egészen addig a pillanatig, míg újra vissza nem utasítottam. Nem hiszem el, hogy nem fogja fel, hogy nem ő a Nap és éppen ezért nem körülötte forog minden. Valószínűleg képtelen elfogadni, ha egy nő nincs tőle elájulva, de ezzel a viselkedéssel, ahelyett, hogy vonzóbbá vált volna egy picit is a szememben, csak még jobban kivágta maga alól azt a fát, ami nem is volt soha ott.

-          Most Liammel se fogsz beszélni? – Néz rám Nick, miközben a lányt utasítgatja, hogy tartsa a testét, milyen arcot vágjon és ehhez hasonlók.

-          Miért Liamen verném le, hogy az öccse egy beképzelt faszkalap? Őt kedvelem, ma is együtt ebédeltünk, azt hiszem még barátok is lehetünk – vonok vállat.

-          Érdekes – morfondírozik el Nick.

-          Mi? – Kérdezem halkan.

-          Nem vagy az a barátkozós fajta – mosolyog rám, majd visszatér a gépéhez.

-          Veled is összebarátkoztam – cáfolom meg a kijelentését.

-          Aha, de nem ilyen gyorsan. Vagy huszadszorra dolgoztunk együtt, mire egyáltalán hajlandó lettél elkezdeni beszélgetni velem.

-          Nem voltál szimpatikus – kuncogok fel. – Tudod az első benyomás nem volt az igazi – emlékszem vissza, hogy milyen helyzetben is találkoztunk először.

-          Rám nyitottál miközben dugtam a csajt, akinek már a sminkben kellett volna csücsülnie – vigyorodik el.

-          És közölted, hogy ha van kedvem szálljak be és engem is bejuttatsz egy ügynökséghez – teszem hozzá.

-          Jól van na, azt hittem modell vagy – áll le, én meg kijavítom a lány sminkjét, akiről tudomást se veszünk.

-          Sose állnék be bábunak, nem bírnám, hogy tárgyként kezeljenek – csóválom meg a fejem, majd felveszem a zsebemben ciripelő telefonom, amin rejtett szám villog.

-          Vanessa? – Kérdezi halkan egy ismerős hang a túloldalon, mielőtt még beleszólhatnék.

-          Mit akarsz? – Mordulok fel.

-          Jamie vagyok – suttogja, mintha nem tudnám….

-          Mit akarsz? – Ismétlem meg a kérdést.

-          Bocsánatot kérni? – Kérdez vissza, mire elnevetem magam.

-          Dugd fel magadnak a bocsánatkérésed – sziszegem, majd köszönés nélkül bontom a vonalat. Nick csak röhög az egészen, engem viszont idegesít, hogy egy bocsánatkéréssel mindenki azt hiszi, hogy rendbe lehet hozni akármit. Hát baszhatják… Ha egy vázát eltörsz azon se segít, hogy utána elnézést kérsz tőle.

Másnap megint csörög a telefon és megint Jamie az, de megint nem jut semmire. Nem vagyok kíváncsi rá.

-          Beszélhetnénk? – Fedezem fel harmadik nap az ideiglenes lakásom kapujánál, mire szívem szerint orrba vágnám. Nem elég, hogy lekurváz még zaklat is.

-          Nem – vágom rá, de mielőtt elsétálhatnék mellette, elkapja a karom.

-          Sajnálom oké? Részeg voltam – néz a szemembe.

-          Nem hat meg – sziszegem. – Engedj el – szólítom fel, mert zavar még az is, hogy hozzám ér.

Makacs kis szuka. Hát akkor próbálkozzunk a következő taktikával.

-          Kérlek, hagyd, hogy jóvá tegyem – nézek rá olyan bűnbánóan, ahogy csak tudok. Kissé nehezemre esik, hisz cseppet sem sajnálom az ajánlatom, nem is értem mit kell ezt úgy felfújni. Miért sértődik meg bárki is, ha valaki pénzt ajánl neki szexért cserébe? Ez is csak ez üzlet. Mégis mindenki felesleges köröket akar futni, romantikát, virágot, vacsorát, egyesek még gyémántgyűrűt is, mikor a szex csak szex és mindkét fél élvezhetné érzelmek nélkül, hazug ígéretek nélkül egy éjszakán át a másikat. Nem kéne sebeket okozni, hazudni, ígérni, de valahol mégis mindenki ezt akarja. Úgy tűnik még Vanessa is. Talán mégsem olyan szabad lelkű, mint amilyennek hittem. Bár az első pillanatban úgy tűnt, akkor igazán elbűvölő volt. Talán sosem felejtem el, ahogy táncolt.

-          Ezt nem teheted jóvá – sziszeg, mint egy kígyó, mire felsóhajtok.

-          Liam dühös rám, amiért megbántottalak. Szeretem a bátyám és utálom ha haragszik rám, szóval ha miattam nem is, de miatta adhatnál egy esélyt arra, hogy legalább megpróbáljam elnyerni a bocsánatod – hazudom szemrebbenés nélkül, hisz nincs szükségem a bocsánatára. Az viszont igaz, hogy Liam pipa és ezt ki nem állhatom. Szinte sosincs feszültség köztünk, hát éppen ezért hajlandó vagyok a csillagokat is lehazudni Vanessának. A lényeg, hogy a bátyám ne fújjon rám többet az túl nyomasztó és rosszul érzem magam tőle.

-          A bátyád majd megbékél, de én csak jobban foglak utálni, ha nem engedsz el rögtön – vágja a képembe harciasan.

-          Kérlek – vetem be a kiskutyaszemeket is hátha az bejön, de úgy tűnik nem törik meg. – Gyere el vacsorázni velem – suttogom, mire összeráncolja a homlokát.

-          Szerintem nehéz a felfogásod. Nem megyek veled sehová, főleg nem randizni azután, hogy pénzt ajánlottál azért, hogy ágyba bújjak veled – csóválja a fejét, majd megpróbálja kicibálni a kezét az ujjaim közül de szorosan tartom.

-          Ez nem randi, akkor hoztam volna virágot is – mosolygok rá, hátha végre megenyhül az átkozott céda, mert kezd elegem lenni abból, hogy megjátszom magam. Ha nem kedvelte volna meg ilyen könnyen a bátyám és nem indította volna be ennyire a vadászösztöneim azzal, hogy visszautasított, már rég nem lennék itt. Sőt ide se jöttem volna.

-          Tűnj el – tagolja, de makacsabb vagyok, mint hiszi.

-          Ne kényszeríts – kérem halkan.

-          Mégis mire? – kérdezi hidegen.

-          Erre – kapom fel a vállamra, majd a tiltakozásával mit sem törődve, bedobom a kocsiba és bezárom az ajtót, hogy ne tudjon szabadulni.

-          Ezért fel is jelenthetlek – sziszegi, mikor beindítom a motort.

-          Remélem odáig nem fajul el a dolog – somolygok, bár a rendőröktől sosem féltem. Jó az ügyvédem és jók a kapcsolataim is, hogy Vanessa fenyegetőzésétől ne ijedjek meg.

-          Komolyan nem értem mi a fenét képzelsz magadról – sóhajt fel.

-          Csak szeretném ha Liam nem fújna rám miattad – nézek rá. Ez legalább igaz.

-          Nincs kedvem veled egy percet se eltölteni, de ha az kell majd azt mondom a tesódnak, hogy minden oké – forgatja meg a szemeit.

-          Azért jobb lenne úgy elválnunk egymástól, hogy nem utálsz, amiért részegen hülyeséget csináltam – parkolok le egy elhagyatottabb étterem előtt.

-          Ne fogd a részegségre – morog, de legalább már nem ellenkezik, simán kiszáll a kocsiból, amint kinyitom neki az ajtót és követ befelé.

-          Mondtam már, hogy sajnálom – húzom ki neki az egyik széket, úriember módjára, bár szívem szerint az ősember oldalam mutatnám meg neki, a hajánál fogva cibálnám ágyba.

-          Mondtam már, hogy ez cseppet sem érdekel – gúnyolódik halkan, mire mély levegőt veszek. Sajnos ő is olyan, mint a többi picsa, csak nehezebb megkapni…. Még szerencse, hogy semmi sem lehetetlen. Minél jobban tiltakozik, annál jobban kell.