4. Vacsora

-          Mégis mire megy ki a játék? Mit akarsz? Persze azon kívül, hogy szívesen gerincre vágnál – hajolok előrébb, miközben fürkészve nézek a kék szemekbe. Ha Liam az őszinteség és a jóindulat szobra akkor az öccse egy sunyi, alattomos dög. A tekintetéből ki lehet olvasni, hogy mikor őszinte és mikor nem.

-          Hogy bocsáss meg – von vállat, de az a mosoly, ami a szája szegletében bujkál elárulja, hogy mit is gondol igazából.

-          Nem szeretem a kertelést és a kétszínűséget sem – dőlök hátra. – Egy önző seggfej vagy szerintem. Azt persze elhiszem, hogy Liam véleményére adsz, de, hogy minden más hazugság, amit kiejtesz a szádon az is biztos. Tudod talán többre mennél, ha végre nem hátulról jönnél és őszinte lennél – nézek megint a szemébe. Akár jó pasi is lehetne, ha nem lenne ilyen sunyi. Még a szeme is rosszul áll…

-          Őszinteséggel nem sokra mész ebben a világban bogaram – nevet fel rekedten, én pedig megborzongok tőle, de nem jó értelemben. Mániákusnak tűnik és totálisan kattantnak, hiába a drága óra, a dizájner cuccok és a luxusautó.

-          Pont a magadfajta seggfejek miatt alakult ez így – mosolygok rá, mire megvillannak a szemei.

-          Nem vagyok seggfej, de ha azt akarod, hogy őszinte legyek oké. Meg akarlak kapni és nem érdekel mi az ára. Láttalak pár hónapja az egyik klubomban táncolni, mire leértem a galériáról eltűntél, de megjegyeztelek magamnak, azt hittem van benned valami különleges, de most már tudom, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. Ugyanolyan vagy, mint minden nő, csak imádod kéretni magad – kortyol bele a poharába, miközben a vonásai megkeményednek. Már nem akar szép szavakkal hódítani, végre saját magát adja.

-          Nem kéretem magam. Ha kellenél már rég lefeküdtem volna veled – nevetek fel. – De nem vagy túl férfias emellé pedig a személyiséged sem túl elbűvölő – sóhajtok fel. Elég keményfejű, hisz nem érti meg, hogy nem az esetem, pedig már ezerszer elmondtam.

-          Ezt már említetted – bólint mosolyogva. Halálosan nyugodtnak tűnik és ez kicsit zavar. – De sosem tudhatod.

-          Makacs vagy – állapítom meg hangosan is.

-          Ez is igaz – veszi le a zakóját, majd lazán a szék hátára dobja.

-          Tudod egész jó pasi is lehetnél, ha nem lennél ilyen beképzelt és nem hinnéd, hogy a világon bármit és bárkit megkaphatsz – nézek ismét a kék szemekbe, mert azok tényleg árulkodnak a tulajdonosuk gondolatairól. – A világ nem így működik Jamie. Nézd meg Liamet, kedvességgel és bohóckodással ezerszer többre ment, mint te ezzel az erőltetett macsósággal – kuncogok fel, hisz tényleg nem illik hozzá ez a stílus.

-          Liam és én mások vagyunk. Ő elbűvölő én meg kitartó vagyok. Ő nem ment semmire veled, de én ágyba foglak vinni. Nem értem miért tiltakozol, nem a kezed kértem meg és hidd el elég jó vagyok az ágyban – kacsint rám, mire elnevetem magam. Be kell vallanom eléggé szórakoztat azzal, hogy ennyire nagyképű.

-          Nem volt meg a kémia  - vonok vállat. – Veled viszont még annyira sincs meg – csóválom meg a fejem.

-          Ez hülyeség – vágja rá magabiztosan.

-          Tényleg? – Húzom fel kérdőn az egyik szemöldököm.

-          Tényleg – bólint. – Én érzem a többi pedig mit sem számít. A baj, hogy előítéletes vagy – veti a szememre, mire megint nevetnem kell.

-          Manipulatív – vágom rá, mert kezdem kapirsgálni, hogy mire megy ki az újabb játék.

-          Sose tagadtam – vigyorodik el. Hogy lehet, hogy egy ilyen babaarcú angyalfiúba bújjon az ördög? – A kérdés, hogy megbocsátod-e, hogy pénzt ajánlottam, azért, hogy lefeküdj velem ? – Kérdezi halkan. Úgy tűnik fontos neki a dolog, én meg nem akarom feleslegesen túráztatni.

-          Meg nem bocsátom, el nem felejtem, viszont elnézhetem – teszem feltételes módba.

-          Elnézheted vagy el is nézed? – Dobja vissza a labdát. Okos fiú…

-          Elnézhetem – mosolyodok.

-          Miért cserébe? – Vigyorodik el. Tipikus üzletember, le se tagadhatná.

-          Leszállsz rólam – mondom el az egyetlen feltételt.

-          Ezt nem kérheted – ingatja a fejét.

-          De ez az ára – felelem.

-          Olyan ez, mintha azt kérnéd, hogy ne vegyek levegőt. Lehetetlen, hogy bármit is feladjak, te pedig érdekes préda vagy, ha másért nem is, de azért mindenképp, mert mindig visszautasítasz – kezd el játszani a pohár szélével.

Nem is értem, hogy kérhet ilyet. Képtelen lennék erre. Világ életemben harcoltam, a megadás pedig soha nem volt jellemző rám. Nem egy lány lesz az, akit elengedek. Ezek után meg végképp nem hagyom elsétálni csak úgy, anélkül, hogy megkaptam volna.

-          Be kell látnod, hogy ez nem fog menni  - sóhajt fel, szemforgatva, mintha nem értené, hogy miért nem megyek bele a kis alkujába, ami amúgy totálisan nevetséges.

-          Türelmes típus vagyok – mosolygok rá kedvesen. Igazából élvezem vele az ebédet, még akkor is, ha továbbra is ellenáll nekem. Így legalább érdekes a játék.

-          Tudod igazából tök mindegy. Pár hét és már itt se vagyok és lehet, hogy sosem látjuk egymást többé – vigyorodik el.

-          Már tudom a neved, így az aktuális címed és, hogy a világ melyik részén vagy éppen avagy hol dolgozol nem lesz nehéz kideríteni. Bizonyos információk pénzbe kerülnek, de abból már nincs hiány – somolygok, mert nem lehet akadály, hogy a munkája miatt elutazik. Ráadásul ő még azt se tudja, hogy nekem is sűrűn kell repülnöm az üzleteim miatt, így végképp nem okozhat gondot ez a kis kellemetlen részlet.

-          Ez legális? – Húzza fel kérdőn az egyik szemöldökét elgondolkodva, mire elnevetem magam.

-          A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket – kuncogok magamban. Nem lehet valaki ilyen törvénytisztelő és naiv. Kit érdekel pár kiadott adat, ha a forrásaim zsebét megtömöm és miattam van pénzük, hogy elvigyék nyaralni az asszonyt? – Az emberek nagy része pedig könnyedén megvásárolható – vonok vállat. Ha valamit megtanultam az-az, hogy igaz a mondás miszerint pénz beszél, a kutya ugat.

-          Elég beteges ez a gondolat – sóhajt fel. – A pénz nem minden – csóválja a fejét.

-          Ez tény, viszont megveheted belőle a mindenséget is – dőlök hátra kényelmesen. Nincs kedvem erről vitázni vele, úgyse fogja tudni megváltoztatni a gondolkodásom. Semmi sem számít már, csak az, hogy mekkora a keret a kártyádon.

-          Ez hülyeség – sóhajt nagyot.

-          Mindegy, a kérdés még mindig ugyanaz, mit kérsz az elnézésedért cserébe. Le nem fogok szállni rólad, addig legalábbis nem, amíg meg nem kaptalak. Kérj valami mást. Egy új táska? Cipő? Ékszer? Ruha? – Pörgetem végig, hogy az eddigi csajok, mit is akartak, de ő csak egyre magasabbra emeli az egyik szemöldökét.

-          Nem vagyok ennyire felszínes és még mindig nem vagyok eladó – jelenti ki határozottan, mire most én döbbenek le egy kicsikét. Ha nem kellenek neki ezek a cuccok se akkor mi?

-          Vigyelek el nyaralni a Bahamákra? Új autó? Lakás – találgatok tovább.

-          Most csak a tárgyak értékének összegét emelted – kuncog fel.

-          Oké, akkor? – Nézek rá.

-          Vacsorázni fogunk, nálatok és te főzöl – von vállat, mire elkerekednek a szemeim.

-          Most viccelsz? – Hitetlenkedek.

-          Nem.

-          Kaphatnál egy új autót és te azt kéred, hogy főzzek neked vacsorát? – Kacagok fel. Rég nem láttam ilyen ostoba nőt.

-          Nekem többet ér az, hogy jól érzem magam veled és a tesóddal, mint akármilyen autó – kacsint rám. Látom rajta, hogy kezd enyhülni, az viszont furcsa, hogy ez a tény megnyugtat. És nem feltétlenül Liam miatt.

-          Hát rendben – bólintok rá az ötletére. – Nyolcra érted megyek – veszem elő a telefonom, hogy átnézzem nincs-e valami programom, de estére semmi sincs beiktatva.

-          Legyen kilenc, holnap dolgozom és össze kell szednem a cuccaim – túr a hajába, mire nagyot nyelek. Elég szexi, ahogy a hosszú vékony ujjai eltűnnek a dús, puhának tűnő tincsek közt. Csak türelem… Nem kell sok idő és én is megtapasztalhatom milyen érzés, ha a hajába túrhatok, ha a hajamba túr…

-          Szereted a munkád – állapítom meg mosolyogva, a lelkesedését le se tagadhatná és elég ügyes is, ahogy néztem, bár nem igazán értek a dologhoz, de ha Nick vele dolgozik, az azért jelent valamit.

-          Még jó –bólint. – És te? – Kérdez vissza.

-          Néha bonyolult és fárasztó, de elég sokat keresek vele, hogy ha kell keresztcsontig is benyaljak a marháknak, akiktől kell valami – vonok vállat. Szívesebben kevernék koktélokat, de abból nem telne drága étteremre, fűtött medencés házra, de talán még benzinre se.

-          Nem vagy túl lelkes – kanalazza be a desszertet is szépen lassan.

-          De, pont pár napja vettem egy kopasz belgától egy klubot, amit ő csődbe vitt, mert egy béna seggfej volt, most azon gondolkodunk, hogy hogyan is újítsuk fel és tegyük Brüsszel legmenőbb helyévé – somolygok. Ha valamit hát ezt a részét élvezem a dolognak.

-          És mire gondoltál? – Kérdezem mosolyogva. Végre nem egy önelégült seggfej ül velem szemben, hanem egy normális pasas, akit lehet, hogy a végére még meg is kedvelek.

-          Valami nagyon különlegesre – somolyog.

-          Nem fogod elmondani igaz? – Nevetek fel, a titokzatos arckifejezését elnézve. Mint egy kisgyerek…

-          Majd megmutatom ha kész lesz – vágja rá, mire egy pillanatra elfelejtek levegőt venni. Most komolyan arra célozgat, hogy elvisz Brüsszelbe, pusztán azért, hogy megnézzem a legújabb klubját? Elég meredek lenne, főleg úgy, hogy nem vagyunk még haverok se.

-          Addigra én már messze járok – próbálom kivágni magam a dologból. Az a marha nagy igazság, hogy kezd elbűvölni, egy bizonyos szempontból. Kezdem felfedezni, hogy talán mégis hasonlít egy icipicit Liamre. Ő is elbűvölő, persze a maga módján, de mégis.

-          Ez számomra nem akadály – csóválja meg a fejét.

-          Valahogy ebben biztos voltam – morgom halkan. Kicsit zavar ez a túlzott magabiztosság, az, hogy Jamie nem ismeri a lehetetlen fogalmát, nem tudom mit kéne róla gondolnom, de talán jobb nem is foglalkozni ezzel. Sose fog utánam jönni és valószínűleg, nem fogom többet látni az után, hogy elrepültem Kínába.

-          Hazaviszlek – áll fel, miután kifizette a számlát, én pedig bámulom ahogy előttem sétál. Mint valami herceg, úgy lépked. Van benne valami félelmet keltő, tiszteletet parancsoló, ami8 a legtöbb embert vagy lenyűgözi vagy meghunyászkodásra kényszeríti. Ő pedig pontosan tisztában is van ezzel és nem tűr ellentmondást. Talán még én se mernék vele vitatkozni igazán. Hiába a bájos pofi, mégis olyan, mint egy mérgeskígyó.

-          Köszi a fuvart – szállok ki mellőle, mire nevetni kezd.

-          Ha már elraboltalak – von vállat.

-          Este találkozunk – intek neki, bár egyre kevésbé tűnik jó ötletnek, hogy ismét velük legyek. Liammel még nincs is baj, na de Jamie totálisan más lapra tartozik.

Alig lépek be az ajtón, Lara máris a nyakamba ugrik és a fülembe sikongat, amitől nevetni kezdek. Nem értem mitől ilyen izgatott, de valaminek nagyon örül.

-          Miért nem mondtad el? – Tol el magától vigyorogva.

-          Micsodát? – Nézek rá értetlenül. eddig azt hittem kapott egy új szerződést valami nagy markától és ezért van besózva ennyire.

-          Hogy Jamie és Liam Lowrey is megvolt pedig alig pár napja vagy a városban – ugrál fel-le, mint egy bakkecske, én meg elnevetem magam.

-          Semelyikkel nem történt semmi – hűtöm le, miközben elfekszem a kanapén, kell pár perc nyugalom, amit persze úgy sem kapok meg.

-          Mi az, hogy semelyikkel nem volt semmi? – Ül le mellém értetlenkedve.

-          Liammel majdnem, de mikor megcsókolt, olyan volt, mintha a testvéremmel csinálnám, szóval csak barátkozunk – vonok vállat.

-          És Jamie? – Mosolyog rám.

-          Ő más tészta, de vele sose lesz semmi, mert nem érdekel – nyújtózom ki, mire Lara eltátja a száját.

-          Te most viccelsz velem? Nem érdekel Jamie Lowrey, tudod te ki ő? – Emelkedik idegesítő magasságokig a hangja.

-          Egy beképzelt pöcs, aki amúgy egész szórakoztató – bólintok.

-          Is, de nem ez a lényeg. Az a pasi befolyásos, okos és rohadt szexi – kezdi el legyezgetni magát a kezével, mire elnevetem magam. Drámakirálynő…

-          Lehet, de akkor se kell – nyújtóztatom ki a tagjaim.

-          Beteg vagy – állapítja meg, mire megvonom  a vállam.

-          Minden bizonnyal, de akkor sem az esetem és pusztán a pénze meg a befolyása miatt, nem fogom megadni neki azt amit akar.

-          Sebaj, legalább van esélyem megcsípni – rázza meg magát, mire megint nevetnem kell. Kedves, bolond lány, szeretek vele lakni.

-          Sok sikert – bíztatom, valahogy cseppet sem bánnám, ha Jamie inkább vele foglalkozna és őt akarná ágyba vinni helyettem, na nem mintha nehéz dolga lenne vele.

-          Nem tudod mit szalasztasz el – kapcsolja be a TV-t majd valami ostoba műsort kezdünk nézni, de sokkal inkább ő köt le hisz megosztja velem az összes pletykát, ami a modellek közt terjeng, én pedig elcsodálkozom azon, hogy hogyan nem fogy ki soha a szuszból. Még akkor se áll le, mikor nekiállok összepakolni másnapra.

-          Muszáj fürdenem – szólok rá, mire értetlenül néz rám.

-          Mész valahová? – Néz rám kérdőn.

-          Csak akkor fürödhetek, ha megyek valahova? – Nevetek fel. – Amúgy igen, hivatalos vagyok kicsi szíved szerelméhez vacsorára – bólintok, mire azonnal felpattan és eltűnik a fürdőből, mikor viszont kilépek már a szobámban pörög és ruhák tömkelegét szórja az ágyamra.

-          Ez jó lesz bök egy kihívó szettre, de én csak nevetek rajta, miközben egy farmert és egy egyszerűbb felsőt dobok az ágyra.

-          Ez lesz jó – bólintok magamnak.

-          Nem, nem, nem – tiltakozik azonnal. – Nem mehetsz farmerben vacsizni velük – csóválja a fejét.

-          Pedig ezt fogom tenni – szólok rá, hátha sikerül elérnem, hogy leállítsa magát.

-          Ki van csukva – makacsolja meg magát.

-          Ez nem randi, csak egy vacsora – tárom szét a karjaim.

-          Akkor se munkaruhába kéne menned. Ebbe a farmerbe a rúzsos kezed szoktad törölni – sziszeg, de én még mindig nem értem hol van itt a probléma.

-          Nem randizni megyek – jelentem ki újra.

-          Nem érdekel – vigyorog rám, ez pedig semmi jót nem jelent előre érzem.

A vacsora kész, én kész vagyok és Liam…. Fogalmam sincs hol van. Még a telefont se veszi fel nekem, tehát tényleg nagyon mérges lehet. Pedig jó lenne ha látná, hogy Vanessával tényleg rendeztem a dolgokat. Viszont nincs időm tovább várni arra, hogy előkeveredik-e, írok egy cetlit neki a hűtőre, hogy ha hazaér, ne menjen el, mert hozom a legújabb barátját, aztán elindulok.

A lakásához érve egy furcsa arcú lány nyit ajtót, aki döbbenten pislog rám pár pillanatig.

-          Jamie vagyok – mosolygok rá, hátha abbahagyja a bámulásom.

-          Tudom – bólint. – Lara – ráz kezet velem izgatottan, majd elrohan.

-          Hé várj, Vanessa hol van? – Kiáltok utána.

-          Mindjárt jön – kacsint rám, amit nem tudok mire vélni. – Ülj csak le, érzed magad otthon – bök a kanapéra, de én inkább körbenézek a lakásban. Pici, de egész barátságos. Látszik, hogy nők laknak itt.

-          Szia – suttog valaki a hátam mögött, mire megpördülök, de le is esik azonnal az állam.

-          Dögös – nézek végig Vanessán tetőtől talpig.

-          Az ő hibája – bök a lakótársára, aki elégedetten vigyorog.

-          Akkor köszönöm – somolygok, mire kislányos kuncogás hagyja el Lara torkát.

-          Ha rajtam múlik farmerben megyek – morog az előttem álló szépség, majd felkapja a táskáját.

-          A szoknya jobban áll – nézek végig a formás lábain. Még így is elég laza, hozza a saját stílusát, de jól áll neki ez is, mint minden. valószínűleg ha egy zsákot húzna magára, azt is tudná viselni.

-          Most egész este engem fogsz bámulni? – Sóhajt fel, mire aprót bólintok.

-          Minden bizonnyal – vallom be, mire megforgatja a szemeit.

-          Majd Liam megvéd – von vállat.

-          Nem hinném, ma még nem járt otthon és nem vette fel a telefonját nekem – fogom meg a kezét és nem hagyom, hogy elhúzza, hiába a rosszalló pillantás. – Lara köszönöm, és ígérem egyben visszahozom – mosolygok a barátnőjére, aki újra kuncogni kezd, akár egy kis fruska, majd int egyet és becsukja mögöttünk az ajtót.

-          Zavarba hoztad – suttog Vanessa, miközben a lépcsőn sétálunk lefelé.

-          Nem volt szándékos – rázom meg a fejem.

-          Nem miattad öltöztem ki, hanem, mert Lara egy erőszakos dög – néz rám szigorúan, mire elmosolyodom.

-          Elhiszem – nyitom ki neki az autó ajtaját.

-          Mit főztél? – Pislog rám. Azt hiszem zavarja a csend és frusztrálja, hogy ilyen közel vagyok. tudja, hogy meg akarom hódítani, de mégse beszélek lyukat a hasába. Úgy döntöttem megvárom, amíg ő jön hozzám.

-          Meglepetés – suttogom, de nem nézek rá, csak az utat figyelem.

-          Felhívom Liamet, velem szóba áll – veszi elő a mobilját, de ő sem jár sikerrel, ami kezd nyugtalanítani. Az egy dolog, hogy rám mérges, de Vanessára nem. Akkor viszont miért nem veszi fel a mobilját?

-          Remélem otthon van – parkolok le, de az autója nem áll a garázsban. Próbálok nem aggódni miatta, biztos valami nőt szédít, de kissé nehéz, hisz ő nem az a típus, aki eltűnik.

-          Baj van? – Néz rám Vanessa kérdőn, mire megcsóválom a fejem.

-          Nem hinném, csak furcsa, hogy eltűnt és nem reagál arra, hogy hívjuk. Ilyet sose csinál, főleg nem velem. Az öccse vagyok, még akkor is ha most haragszik rám – értetlenkedek, miközben bekísérem a házba.

-          Szerintem tud magára vigyázni – sétál a konyhába, mire elmosolyodom.

-          Többnyire igen, de ő a legfontosabb ember az életemben szeretem tudni, hogy merre jár és azt is, hogy nincs baja – kezdek el tálalni.

-          Értem – áll mellém.

-          Hé te ülj le, vendég vagy – szólok rá, mikor segíteni próbál.

-          Utálom a semmittevést – somolyog, majd meghallom, hogy nyílik a bejárati ajtó.

-          Jamie – hallom meg Nick hangját, amit nem tudok mire vélni. Azonnal elindulok felé, de egy pillanatra az ütő is megáll bennem, amikor meglátom, hogy Liamet húzza maga után, akinek valaki alaposan beverte a fejét.