1. Ami nem lehet a tiéd...

Csak táncolt és táncolt, mint még soha senki azelőtt. Nevetett, felkötötte a haját, nem zavarta, hogy kócos, hogy izzadt, tovább mozgott. Mire leértem hozzá már messze járt. Valaki hamarabb lecsapott rá. Most viszont itt van, alig fél méterre tőlem. Telefonál és valami furcsa pattogós nyelven kiabál. Teljesen lenyűgöz, meg akarom kapni. Persze nem örökre, csak egy kicsit kölcsönbe, csak egy éjszakára, hogy tudjam mit szalasztottam el a lassúságom miatt fél évvel ezelőtt.

-           Ne is álmodj róla – röhög fel mellettem Nick, mire kérdőn húzom fel az egyik szemöldököm.

-           Nem értem miről beszélsz – kortyolok bele a pezsgőmbe.

-           Hát persze – bólogat vigyorogva. – Ő a magadfajtával nem áll szóba. Ha egy futár vagy egy pincér lennél, talán lenne esélyed, de így barátom… – ingatja a fejét nevetve.

-           Ismered? – Kérdezem halkan, de közben a lányt figyelem.

-           Ezt így nem állítanám. De sokat dolgozunk együtt mostanában – von vállat. – Én is bepróbálkoztam nála, de nem mentem semmire se. Nem vett komolyan, pedig azért a seggért a lelkemet is eladnám az ördögnek – áll fel, majd a fényképezőgépével kezd babrálni. – Amúgy is haza kéne menned, hogy lejegeld a szemed. Nem hinném, hogy akárki bukna az óriási monoklidra.

Nem felelek, tök felesleges is lenne, úgyis tudja, hogy a fejembe vettem, hogy megszerzem a lányt, aki még mindig kiabál, én pedig tovább iszogatva próbálom megfejteni, hogy vajon benne mi van, amit eddig az összes többitől nem kaptam még meg. Mert valami biztos van, ha így emlékszem rá…

-           Hasonló jókat te hülye fasz – morog a mobiljának, majd a hajába túr, még jobban összekócolva így, az amúgy sem túl rendezett frizuráját.

-           Pasi? – Szólalok meg, felhívva magamra a figyelmét, mire hátrapillant rám.

-           Nő, sokkal rosszabb – feleli halkan, mire elmosolyodom.

-           Nekem ne mondd – simítok végig a szemöldökömön, majd fel is szisszenek.

-           Pereld be a sajátod testi sértésért – néz megint rám egy pillanatra, majd tovább pötyög a telefonján.

-           A férjétől kaptam ajándékba. Kvittek vagyunk, amiért megdugtam a nejét – állok fel, majd egy újabb pohár pezsgőért sétálok.

-           Oké – dob fel az asztalra egy fémbőröndöt, amin kissé meglepődöm. Azt hittem eddig, hogy ő is Nick modelljeinek egyike, viszont gyorsan kiderül, hogy nem modell, hanem sminkes.

-           Jamie vagyok – lépek mögé, mert érdekel milyen az illata. Nem csalódom, kellemes, vad és nőies, kissé zabolátlan, pont amilyennek ő tűnik. Egy lányról sok mindent elárul az illata, ha valamit megjegyeztem abból, amit az apám mondogatott mindig az ez. Talán ebben az egyben volt igaza.

-           Fel akarsz szedni? – Húzza fel kérdőn a szemöldökét, de ezt a mozdulatot csak a tükörből látom, mert ahelyett, hogy velem foglalkozna, a cuccait pakolja ki.

-           Igen – felelem őszintén, mire felnevet.

-           Rossz ajtón kopogtatsz barátom – vágja rá, mire most rajtam a sor, hogy nevetni kezdjek. Sosincs rossz ajtó. Ha nem nyitják ki kopogásra, majd kinyitják, ha ráfekszem a csengőre és ha akkor sem, hát még mindig be tudom rúgni az ajtót…

-           Gyere el velem vacsorázni – súgom a fülébe.

-           Nem vagy az esetem – von vállat.

-           Miért milyen pasik az eseteid? – Kérdezősködöm, bár nem hiszek neki. Én minden nőnek az esete vagyok.

-           A férfiakat szeretem – inti magához az egyik lányt, majd dolgozni kezd. Szerintem azt reméli, hogy feladom, de még soha semmit nem adtam fel. Ráadásul minél inkább ellenkezik, annál jobban kell. Sose értettem a nőket, hogy hogy nem tudják ezt az alapszabályt. Ha le akar koptatni, ne keltse fel a vadászösztönt azzal, hogy visszautasít.

-           Ezzel nincs baj – gyújtok rá egy cigire hanyagul.

-           Oké, fogalmazzunk úgy, hogy nem vagy eléggé férfias. Az arcod olyan, mint a babáknak, a tested ugyan szálkás, de túl vékony vagy nekem, jobban szeretem a széles vállakat és az izomkötegeket érezni a tenyerem alatt, ahelyett, hogy hurkapálcikákba kapaszkodnék szex közben. Szerintem fel sem bírsz emelni – pillant rám, mire elhúzom a szám. Ez talált, mert igaza van. Azaz egy valamiben mégsem.

-           Ne becsülj le – kapom fel könnyedén a karomba, mire meglepetten pislog rám.

-           Jamie tedd le és hagyd dolgozni – szól rám Nick, aki a stúdióban szebbnél szebb lányokat fényképez. Jó melót választott, nem úgy mint én. Őt ilyen gyönyörűségek veszik körbe minden nap, nekem meg seggfejekkel kell bájolognom többnyire. Óvatosan állítom a talpára, mire elmosolyodik és visszafordul a modell felé, aki viszont szívesen befeküdne az ágyamba, ezt pedig egy pillantásából le lehet szűrni.

-           Este. Buli. A klubban. Éjfélre végezzetek, értetek jövök – kapom fel a kabátom, majd kiiszom a maradék pezsgőm is, kezet rázok Nickkel, de közbe továbbra is a lányt figyelem. – Őt is hozd – nézek a barátom szemébe, hogy tudja ez már-már parancs és nem kérés, de ő csak a szemét forgatja, miközben figyeli, hogy dobok egy puszit az ellenállhatatlan szépségnek, mielőtt hazamennék enni és aludni legalább egy órát, hogy újra embernek érezzem magam. Kelleni fog az energiám, ha még ma az ágyamba akarom cibálni a kislányt.

-           Fizeti a piát – szól utánam Nick, mikor távoznék a műterembe.

-           Egy üveg pezsgőért, nem állok vele szóba – nevetek fel. Ennyire már ismerhetne, sosem lehetett megvenni, neki se sikerült.

-           De tényleg jó buliba megyünk. Két hét múlva már amúgy is a világ másik végén leszel, nem mindegy? Használd ki – karolja át a vállam.

-           Simán odadobsz neki? – Pillantok rá kérdőn, miközben kiveszi a kezemből a cuccaim.

-           Tudod, hogy magamnak akarlak, de érdekel, hogy mihez kezd veled az a beképzelt fasz – kuncog fel, mire elmosolyodom.

-           Honnan ismered? – Kérdezem halkan.

-           Egy kissé elfajult estén, ő mentette meg a seggem attól, hogy szétrúgják – feleli Nick halkan.

-           Tényleg nem érdekel. Még neked is nemet mondtam. Csak olyan pasikkal fekszem le, akik felcsigázzák a fantáziám – sétálok le mellette a lépcsőn.

-           Ez most fájt – kap színpadiasan a szívéhez, de tudom, hogy nem veszi fel, amit mondok neki. – Amúgy tudom, hogy hogyan működsz. Kell az a bizonyos kémia – kacsint rám, mire helyeslően hümmögök egyet. – Viszont eddig mindenkit megkapott és látni akarom, hogy milyen ha nem szerez meg valamit könnyedén. Kérlek, a kedvemért – veti be a hatalmas boci szemeket, mire elmorfondírozom a dolgon, hogy talán ideje lenne a haverját tényleg megleckéztetni egy kicsit.

-           Oké, ha a kapuban van veletek megyek, ha nincs, elhúztam haza – gyújtok rá egy cigire. Valahogy nem csalódok, egy limuzinnak dőlve bagózik a pasi, aki szédíteni próbált. Hiába nézem meg megint, még most sem kell. Persze nem csúnya és ha limuzinnal furikázik valószínűleg nem is csóró, mégse kelti fel az érdeklődésem.

-           Velünk jön – vigyorog Nick, majd eltűnik a cuccaimmal a kocsiban. mint egy igazi úriember….

-           Ennek igazán örülök – mosolyog rám a srác.

-           Azt mondta te fizeted a piát – vonok vállat, miközben beszállok a kocsiba.

-           Neked bármit megadnék – súgja a fülembe, a világ legszarabb szövegét, amit eddig hallottam.

-           Kár, hogy a mindenségért cserébe se kellenél – nézek a szemébe, miközben elveszem tőle az üveget és nagyokat kortyolok az édes italból.

-           Gonosz vagy – biggyeszti le az alsó ajkát, de a szemeiben valami vad fény tombol.

-           Amúgy a limuzinnal mit akarsz kompenzálni? – teszem fel mintegy mellékesen a kérdést.

-           Hát nem a farkam méretét – vágja rá. – Amúgy ha már így beszélgetünk, mi is a neved? – Veszi el tőlem az üveget és hanyagul átkarolja a vállam, miközben elterpeszkedik az ülésen, akár egy basa.

-           Mit szeretnél, mi legyen? – Teszem a combjára a kezem, mire majdnem félrenyeli az italt, Nick pedig szemmel láthatóan jól mulat rajtunk.

-           Cukorfalat biztos nem leszel – vigyorog ezerrel. – De cica még talán. Karmolós cicus – néz a szemembe.

-           Vanessa – nyújtom felé a kezem.

-           De sokan csak V-nek becézik. Vagy Nessának – kotyog közbe Nick is.

-           És melyiket szereted szépségem? – Kérdezem halkan.

-           Tök mindegy – ránt vállat hanyagul, én meg kezdem elhinni, hogy tényleg hidegen hagyom. Akkor viszont taktikát kell váltanom. Ha a két szép szemem és a kedves mosolyom nem jön be, majd a gálánsságom be fog. A bár előtt hosszú sor áll, megvárom míg a sofőr kinyitja az ajtót, aztán kisegítem Vanessát is, aki füttyent egyet.

-           Komolyan, ennél tömöttebb klubba nem tudtatok volna hozni? – Néz ránk kérdőn, mire Nickkel összenevetünk, aztán a derekára csúsztatom a kezem és az ajtó felé kezdem tolni. Ő még nem tudja, hogy a hely az enyém.

-           Jamie – fog velem kezet a biztonsági őr, miközben beenged minket.

-           Minden rendben? – kérdezem halkan, miközben átfutom a vendéglistát és elégedetten hümmögök mikor meglátok két olyan nevet is, amik meg fogják dobni a klub hírét erőteljesen.

-           Teltház, de még nem történt semmi – feleli.

-           Liam? – Kérdezem halkan.

-           Szerintem már a pulton táncol – kuncog fel, mire megforgatom a szemeim. Valahogy kinézem a bátyámból ezt is.

-           Oké, menjünk be – terelem be Nicket és Vanessát is, aki összeráncolt homlokkal figyelt eddig, é elég gyanúsan méreget, mikor a VIP rész felé indulok el, a szememmel Liamet keresve, akit nem nehéz kiszúrni. A dj-pultnál áll, póló nélkül és úgy táncol, mintha nem lenne holnap.

-           Hej ha – vigyorodik el Vanessa, majd ledobja a kardigánját, ami alatt csak egy egyszerű fekete top van, de még így is kiemelkedik az összes többi, flitteres miniruhába bújt bige közül. Követem a tekintetét és cseppet sem örülök azon, hogy a testvérem hasán lecsorduló izzadtságcseppeket nézegeti. – Na ő az esetem – bök rá, mire felmordulok, Nick meg majd megfullad annyira nevet.

-           Ha én nem kaphatlak meg téged, akkor őt viszont te nem kaphatod meg – jelentem ki határozottan.

-           Miért is nem? – Pislog rám kérdőn.

-           Mert ő a bátyám és én láttalak meg előbb. Íratlan szabály köztünk, így jártál édesem – kuncogok fel, majd Liam felé veszem az irányt, aki épp azon dolgozik, hogy az összes csaj telefonszámát begyűjtse, pusztán azzal, hogy a pultnál bohóckodiik.

-           Ti nem lehettek testvérek – nyargal utánam Vanessa.

-           Az anyánk azt mondta, hogy egy az apánk – fogom meg a kezét miközben átcibálom a tömegen.

-           Nem is hasonlítotok – állapítja meg, mire elnevetem magam.

-           Ezt már ezerszer hallottuk mindketten – kacsintok rá. – Mit iszol? – állok meg a pultnál, majd meg se várva a válaszát újabb pezsgőt kérek és egy üveg tequilát, hátha ittasan könnyebben beadja a derekát.

-           Ki fog fizetni? – Pislogok Jamiere. Kicsit meglepett, hogy soron kívül beengedték és az is, hogy a dj-pultnál álló félisten a bátyja. Bár lehet, hogy hazudik. Elvégre az a fickó izmos, férfias, nem úgy, mint ő.

-           Ez az én klubbom, már fizettem érte a szállítónak – nevet rám, mire ismét meglepődök. Üzletvezetőnek vagy menedzsernek gondoltam, de, hogy ő a tulaj…

-           Hány éves is vagy? - Követem a galériára, miközben azt nézem, hogy Nick leragadt egy szőke lánnyal táncolni.

-           Harmincöt – kísér egy asztalhoz, ami nem is rossz ötlet, mert le kell ülnöm.

-           Egy tízest simán letagadhatnál – morfondírozok hangosan, miközben kibontom a tequilát. A mai nap után igazán rám fér azt hiszem. Figyelem, ahogy mozog, ahogy leveszi a kabátját és a székre dobja. Hanyagnak tűnik, nem úgy, mint ahogy egy menő klub tulajdonosát képzeli el az ember. Ráadásul tényleg csak huszonötnek néz ki. Na és ha ő harmincöt, akkor a testvére mennyi lehet? Eddig őt se tippeltem volna harmincnál többnek.

-           Min gondolkodtál el ennyire? – húzza le az első felest.

-           Csak a korodon – vonok vállat, bár nem számít az egész semmit.

-           Miért te mennyi vagy? – Hajol előrébb, miközben újabb kört tölt.

-           Most feltett szándékod, hogy leitatsz?– Kérdezem halkan, a korom viszont nem árulom el, de ő csak nevet és nevet.

-           Remélem ennyire nem kell lesüllyednem és meg tudlak győzni ital nélkül is, hogy töltsd velem az éjszakát – rakja elém a kupicát.

-           Mondtam már, hogy nincs esélyed – sóhajtok fel. Miért kell, hogy minden pasi, aki egy kicsit is jobban néz ki, mint az átlag, azt higgye, hogy körülötte forog minden nő és csak arra várnak, hogy mikor találnak ezek a bizonyos férfiak rájuk? Na és ha rátaláltak akkor persze egyből azt akarják, hogy másszanak bele a bugyijukba. Ráadásul ez a Jamie fiú még pénzes is, így valószínűleg extrán beképzelt.

-           Sose adom fel – mosolyog rám, mire megforgatom a szemeim.

-           Ezt valahogy gondoltam – bólintok, majd mindketten kurjongatásra leszünk figyelmesek. Leesett állal figyelem, hogy a bátyja, hogyan kapaszkodik fel a korláton, hogy véletlenül se kelljen elsétálnia a lépcsőig. A karján megfeszülnek az izmok, ahogy felhúzza magát a VIP részre, majd amint átlendül a galériára földig hajol, míg a klub minden nője épp elcsöppen a mutatványtól. Lihegve lép mellénk egy csibészes vigyorral az arcán, majd kezet csókol és megissza a tequilám.

-           Ma te vagy a soros? – néz rám kérdőn, mire elnevetem magam.

-           Nálad talán – bólintok, mire kérdőn néz az öccsére, aki halkan morog valamit az orra alatt. Tényleg tetszik a pasi és eszem ágába sincs azt hazudni pár felesért, hogy Jamie jön be, azért meg aztán végképp nem hagyom el ezt a csodás példányt, hogy a tesója jobban érezze magát. Kinőttünk már mind ezekből a játékokból.

-           Nem semmi – füttyent egyet, majd kézen fog és immár a lépcsőt használva lehúz a tömegbe táncolni és inni. Nem kérdez semmit, nem beszél, csak magához húz és nevet. – Liam vagyok – mutatkozik be órákkal később, mikor már a taxira várunk. Még, hogy kimondatlan szabály, hogy azé a nő, aki hamarabb meglátta…

-           Vanessa – túrok a hajába, majd hagyom, hogy a nyakamba csókoljon, de még én is meglepődök, hogy mennyire nem hoz lázba az érintése. A kocsiban tovább iszunk, de nem érünk a másikhoz, csak vigyorgunk, mint akik be vannak tépve. Nem figyelem a házat ahova visz, hidegen hagy, hogy hol él, a csókja érdekel már csak, amiből eddig még egyet se kaptam. Mintha élvezné, hogy húzza az agyam, bár totál egyértelmű, hogy miért is jöttünk hozzá. Az ajtót durván rúgja be maga után, majd az ölébe kap én pedig a türelmem végére érek és megcsókolom.

De semmi… Meglepődve húzódok el tőle, majd hosszú másodpercekig egymás szemébe nézünk, míg ki nem tör belőlünk a röhögés. Óvatosan tesz le a konyhapultra, én meg nem bírom abbahagyni a hahotázást.

-           Hát ez szánalmas volt – nézek rá. Nem akarom megbántani, de rég volt részem ennyire furcsa csókban. Eddig azt hittem megvan az a bizonyos kémia, amit mindig keresek, de most kiderült, hogy tévedtem.

-           Mintha a húgommal smárolnék – röhög ő is tovább. – Fúj – borzong meg színpadiasan.

-           Ebből nem lesz szex – ugrok le a pultról mosolyogva.

-           Pedig azt hittem, hogy fel fog robbanni a ház – vesz ki a hűtőből egy üveg vizet, amiből engem is megkínál.

-           Nem csak te – bólogatok. Más esetben talán adnék a dolognak még egy esélyt a dolognak, de ez a csók… Tényleg olyan volt, mintha a testvéremmel csinálnám, ami elég gyomorforgató és undorító is egyben. Teljesen elment a kedvem az egésztől.

-           Most mi lesz? – Néz rám kérdőn, mire felveszem a földre dobott táskám.

-           Hazamegyek – indulok el az ajtó felé.

-           Késő van, maradj nyugodtan, csinálok hamburgert, aztán majd reggel hazamész – nyúl be a hűtőbe, mire meglepetten pislogok rá, végül mégis rábólintok az ajánlatára. Elvégre részeg vagyok és azt se tudom hol vagyok.